Nem lelkesedek túlzottan a villányi borokért, ennek oka a túlérett alapanyag hajszolása, a magas alkohol és a nyomasztó hordóhasználat. Hála Istennek tárgyi borunk egyik kritériumnak sem felel meg, de nem ezért döntöttem a megvásárlása mellett. A Mitiszol? fesztiválon az egyik kedvencem volt, és a december eleji akció meghozta a kedvem.
Nem tudom ki, hogy van vele, de engem egyre jobban rabul ejtenek a szigetország borai. Az is lehet persze, hogy Európába csak a krém jut el, de eddig csak hibamentes borokat kóstoltam Új-Zélandról, más országokkal közel sem ennyire rózsás a helyzet. Persze ezért az élményért mélyebben zsebbe kell nyúlni, a két tétel itthon is beszerezhető volt (éppen évjáratot váltanak) hozzávetőlegesen 18 ezer forintért. A borok azonban a frankfurti reptérről érkeztek kevesebb, mint 14 ezer jó magyar forintért. Hogy megérte-e? A tovább után kiderül.
A tegnap posztolt édes folytatása, mely féláron közel hasonló élményt nyújt, s máig a legtalálóbb elnevezésű hazai bor.
Egy legenda. Megjelenésekor minden fronton ódákat zengtek a borról, sőt Albert gazda annak idején 10 ponttal jutalmazta. Azóta eltelt néhány év, a cuvée helyett szamorodni díszeleg a címkén, tárgyi borunk magára kapott egy sötétebb színárnyalatot és némi érettséget. Lássuk hogyan szerepelt.
A bort 30% furmint, 40% hárslevelű, 30% sárgamuskotály alkotja, 142 g/l cukor, 6,6 g/l sav, 13,5% alc. Illatban egyik fajta sem dominál, inkább masszívan botritiszes, gombás, avaros, jegyek egészülnek ki édesfűszeres, mézes, fehér virágos, narancsos, barackos, trópusi gyümölcsös tömény és intenzív illatfelhővel. Nehéz betelni vele, órákon keresztül szálazható, az érettséggel olyan rétegeket szedett magára, ami miatt lehetetlen nem szeretni. Ízében rengeteg fűszer, aszalt barack, trópusi gyümölcsök, enyhén füstös, vaníliás jegyek, krémesen kényeztető korty, mely enyhén édesbe hajlik, savai lekerekedettek, de beleköthetetlen egységet alkot a bor, hisz minden alkotó élmentesen illeszkedik. Akár lehet nagy kortyokban is fogyasztani, de hosszan ízlelgetve mutatja meg magát igazán. Fiatalon egyszer volt hozzá szerencsém, abban az állapotban jobban tetszett. Most erős 7 pont (92)
Desszert mellé is próbáltam, de igazából ez maga a desszert.
Egy eddig még nem kóstolt Mosbacher Erste Lage bor, a hal mellé gondoltam beilleszteni a menübe, de nem volt a legjobb választás, mivel simán lenyomta a halat. Önmagában sokkal nagyobb élményt nyújtott.
A blog rövid történetében eddig talán a legtöbb posztot a FineWines események kapták, ami nem véletlen. Megkockáztatom, hogy nemcsak a Budapesten, de az egész országban, sőt továbbmegyek az egész világon, és innentől kezdve ha nem hiszünk a földön kívüli életben az egész univerzumban nincs még egy ilyen kóstolósorozat, ahol ennyi pénzért, nyugodt ültetett körülmények között ilyen borokat lehetne kóstolni. Az évzárásra némi rizlinges bevezetést, majd déliesebb hangvételű vöröseket válogatott Feri saját készletéből. 2 pezsgő, 4 fehér, 8 vörös a hajtás után. 
A koncepció egyszerű, 3 borász elhozza 3-3 borát, kötetlen kóstolási, beszélgetési lehetőség, megengedő áron.
Mi is az a Frappato? Egy Szicíliában őshonos szőlőfajta, mely könnyed, alacsony tannintartalmú gyümölcsös borokat ad. Általában házasításban végzi Cerasuolo di Vittoria néven, Szicilia egyetlen DOCG besorolású borában, mely kötelezően 30-50% Frappato és 50-70% Nero d’Avola összetételű. Itt csak a másodhegedűs szerepét tölti be, de napjainkban egyre gyakrabban palackozzák önállóan is, hisz a nemzetközi fogyasztási trendek az őshonos, ritka szőlőfajták felé fordultak, amit Szicíliában ki is tudnak használni. Mellékes szál, hogy itthon Cabernet Franc-ból épül az új irány, de szerencsére vannak ígéretes projektek is, lásd itt és itt.
Fergeteges Leitz vertikális kóstolón vehettek részt, akik időben regisztráltak a FineWines eseményére, 4 évjárat (2011 – 2014) 4 bora (Magic Mountain / Berg Roseneck / Berg Rottland / Berg Schlossberg), azaz összesen 16 tétel a hajtás után.
A Beaujolais Nouveau története mindössze rövid múltra tekint vissza, hisz maga a borvidék is csak 1937-ben kapott AOC besorolást. Ebben az időben az újbor legkorábban december 15 után kerülhetett forgalomba, melyet 1951-ben módosítottak, ami november 15-ét jelölte meg az újborok legkorábbi forgalomba hozatalára. 1960-ban mindössze 1000 hektoliter újbor fogyott, de a következő évtized kampányainak köszönhetően, 10 év alatt a mennyiség 100 ezer hektoliterre nőtt. 1985-től a forgalombahozatal időpntját november harmadik csütörtökére változtatták. Napjainkra kicsit válságba került a Beaujolais Nouveau sikertörténete, hisz az eladott mennyiségek csökkennek. Mindenesetre a borvidéket kitörölhetetlenül feltették a bortérképre.
