A pincészet induló alapbora volt anno, 1.790,- forintos erősen best buy árral, a Gesztenyés dűlő kékfrankosa, valamint merlot és cabernet franc házasítása, 40%-a soha nem látott fát, és a nagyobb hányad sem volt újhordóban. Összesen 3200 palack készült, egy kartont vettem, melynek egy részét elajándékoztam. Gondoltam évente rápillantok, megfigyelem az érését. Ez volt az utolsó palack, most visszatekintek az elmúlt évek jegyzeteivel.

Úttörő Új-Zélandi borászat, akik az elsők közt telepítettek sauvignon blanc-t a 70-as években. Honlapjukon nem találtam meg, hogy pontosan mekkora területet művelnek, de Marlborough, Hawke’s Bay, Central Otago is szerepel az oldalon, mint saját terület, a borok között viszont találni Gisborne-i tételt is, ezért gondolom szőlőt is vásárolnak. A szortiment négy lépcsőből épül fel, regionális alapborok / taste range / Lands & Legends sorozat / dűlős tételek, a szőlőfajták: sauvignon blanc, pinot noir, chardonnay, rizling, szürkebarát, merlot, syrah és egy-két ritkaság. Egy ideje itthon is kapható a Bortársaság jóvoltából két alapboruk, a sauvignon blanc és a pinot noir.

Az elmúlt időszakban volt szerencsém egy-két nagyobbacska, de a nagyborok világába még csak belépő szintet képviselő spanyol versenyzőhöz. Közös jellemzőjük, hogy nagy palackszámban iszonyat minőséget képesek előállítani, a hordóhasználat ugyan nekem egy kicsit sok, de a Villány fanatikusok bátran kísérletezhetnek.

Az elmúlt 1-2 évben Orsolyáék eltűntek a reflektorfényből, nagyon keveset lehet róluk olvasni és hallani. Weboldaluk fejlesztés alatt, a facebook profil viszont folyamatosan frissül, képekkel gazdagszik. Utoljára a Mitiszolon két könnyebb fehérbort kóstoltam tőlük, most pedig előtúrtam egy palackot a pince mélyéről.

Vörös dinka, piros bakator, hamvas, lisztes, kovácsi, kolontár, szerémi zöld, balafánt, sárfehér, fehér góhér? Csóka, fekete muskotály, tihanyi kék, tarcali kék, kék bajor, feketefájú bajor, hajnos kék, laska, purcsin, kékszilváni? Hogy mi bennük a közös? A hajtás után kiderül.

A palackok Bacchus oltárán felsorakozva várják sorsuk.

A múlt héten parázs vita kerekedett az egyik fórumon a borok levegőztetésével kapcsolatban, konkrétan a Posta Borház 2013-as kadarkáját érte a vád, hogy bizony „benne van a kehe”, akármit is jelentsen ez. Erre válaszolt Kató András, hogy kehe ugyan nincs benne, de a szellőztetést meghálálja. Jött is a kontra, minek egy 2013-as kadarkát levegőztetni?

A hajtás után néhány gondolat a szellőztetésről.

A Gereg dűlő termése, melyet ebben az évben már nem lehetett feltüntetni a címkén. Mindössze 432 palack, de ebből legalább még lehetett szerezni, sajnos a 2013-as válogatás Pinot már nem igazán jutott el a fogyasztókhoz, pillanatok alatt eltűnt a polcokról.

Keresem a kékfrankost, mert vörösboros tekintetben ebben a fajtában látom a kitörési lehetőséget. Na jó, látnám a purcsinban, laskában és csókában is, de azok csak elenyésző területen teremnek, a kadarka időjárási érzékenysége révén esik ki. Marad  a kékfrankos, mely szinte minden borvidékünkön megtalálható, 8000 hektárjával a legnagyobb területen termesztett kékszőlő fajta, az osztrákok már valamelyest ki is taposták az ösvényt, csak rá kéne lépni. Ennek ellenére nagyon kevés pince helyezi szortimentjében előtérbe a kékfrankost, hirtelen csak Karner Gábor, Franz Weninger és a gyönki Grál Borpince jut eszembe.

Egyszerű koncepció, három 2013-as osztrák alapkékfrankos mellé a tervek szerint három magyar került volna, melyből aztán négy lett egy felvidékivel kiegészítve. Mindhárom osztrákot 10 euro körüli áron szereztük be, de inkább alatta, míg a magyarokat és a felvidékit 3.000,- feletti áron, tehát enyhe lejtést adtunk a hazai pályának. A borokat vakon kóstoltuk, a leírások kóstolási sorrendben következnek.

A koncepciómentes karácsonyi kóstolónkon szerepelt a hajtás után szereplő két rizling, mindkettő meggyőző teljesítményt nyújtott.

Három német pincészet (Weingut Koehler-Rupprecht / Weingut Georg Breuer/ Weingut Meyer-Näkel) portugáliai kalandja a Douro völgyéből Regua közeléből.