Egy legenda. Megjelenésekor minden fronton ódákat zengtek a borról, sőt Albert gazda annak idején 10 ponttal jutalmazta. Azóta eltelt néhány év, a cuvée helyett szamorodni díszeleg a címkén, tárgyi borunk magára kapott egy sötétebb színárnyalatot és némi érettséget. Lássuk hogyan szerepelt.

A bort 30% furmint, 40% hárslevelű, 30% sárgamuskotály alkotja, 142 g/l cukor, 6,6 g/l sav, 13,5% alc. Illatban egyik fajta sem dominál, inkább masszívan botritiszes, gombás, avaros, jegyek egészülnek ki édesfűszeres, mézes, fehér virágos, narancsos, barackos, trópusi gyümölcsös tömény és intenzív illatfelhővel. Nehéz betelni vele, órákon keresztül szálazható, az érettséggel olyan rétegeket szedett magára, ami miatt lehetetlen nem szeretni. Ízében rengeteg fűszer, aszalt barack, trópusi gyümölcsök, enyhén füstös, vaníliás jegyek, krémesen kényeztető korty, mely enyhén édesbe hajlik, savai lekerekedettek, de beleköthetetlen egységet alkot a bor, hisz minden alkotó élmentesen illeszkedik. Akár lehet nagy kortyokban is fogyasztani, de hosszan ízlelgetve mutatja meg magát igazán. Fiatalon egyszer volt hozzá szerencsém, abban az állapotban jobban tetszett. Most erős 7 pont (92)

Desszert mellé is próbáltam, de igazából ez maga a desszert.