A koncepció egyszerű, 3 borász elhozza 3-3 borát, kötetlen kóstolási, beszélgetési lehetőség, megengedő áron.
Az ETAP most már több mint egy éves fennállása alatt, mindössze ez volt a második látogatásom. Az első alkalommal egy pénteki estén az idő múlásával szépen gyűlt a nép, és ennek arányában tekerte a sarokban ténykedő DJ a hangerőt feljebb és feljebb, mígnem már egymás szavát sem értettük. A tárgyi esten DJ ugyan nem volt, de szelleme 21:00-kor automatikusan feljebb tolta a hangerőt, amit semmi nem indokolt, mivel a lehetőségekhez képest nem voltak sokan. A péntek esti zenés műsort még megértem, a szerdait kevésbé. A hely egyébként lenyűgöző, szívem szerint beköltöznék. Van egy szezonális borlap, illetve egy állandó kínálat jól válogatott borokkal, 0,5 / 1,5 dl-es mennyiségekkel, nagy ivóknak akár palackkal is. Éhesen érkezve sem lesz probléma, helyben sült kenyér, sonkák, sajtok, házi finomásgok, kencék sokaságából választhatnak.
Az est folyamán nem jegyzeteltem, röpke benyomások következnek.
A Grál Borpincét tulajdonosa Mucsi Zalán képviselte. A pince a Tolna megyei Gyönkön felesége szülőfalujában található, amit 2008-ban az esküvőjükön összetáncolt pénzből vásárolták. Jelenleg 2,5 hektáron gazdálkodnak organikus módon mindössze néhány fajtával, így a szortimentet nagyjából le is fedi a kóstoltatott három bor. Akad ezen felül úgy 600 tőke bakművelésű kadarka 1x1-es térállásban, de annak kóstolásához a pincéhez kell látogatni. Területeiket, épületeiket folyamatosan bővítik és fejlesztik, de a felső cél maximum évi 20.000 palack készítése. A borok spontán erjednek, többnyire 220 literes vegyes összetételű hordókban, akad magyar és francia is, az újhordók aránya 1/3 körül alakul, de tételenként változik. A 2013-as Pinot Gris került először a pohárba, melyen érződik a hordós iskola, finomseprőn több mint egy évet töltött fában, enyhén vaníliás, pörkölt magvas, de citrusos savai nagyon jó tartást adnak a kortynak, krémes kényeztetés mellett. A Maestro 2013-at egy borroulett alkalmával már kóstoltam, a Cabernet Franc gerincet Merlot és Kékfrankos egészíti ki, számomra egy cseppet már sok a hordó, a kókuszos, vaníliás illatjegyek háttérbe szorítják a gyümölcsöt, és sajnos ízben is uralja enyhén a fa. Ezt leszámítva nagyon szép, egyensúlyos, integrált tannin, szép sötétbogyós gyümölcsösség. A harmadik bor a Pelzberg dűlő 2013-as Kékfrankosa volt, mely levett a lábamról, az est folyamán ez tetszett a legjobban. A hordóhasználat sokkal kifinomultabb, inkább díszít, mint eltakar, szépen fűszerezi a cseresznyés, meggyes, piros bogyós illatokat. A korty arányos, tobzódó gyümölcsösséggel, cseresznye, málna, ribizli, fűszerek, lendületes savak, hosszú lecsengés. Ezt bizony közelebbről is meg kell vizslatnom majd, egy pontnyival magasabb ligában játszik mint a 2012-es, amit a Kékfrankos Most rendezvény legjobb tételének választottak.
Váli Péter a beígért három boron felül két mintával is érkezett. Kezdésnek a már forgalomban lévő Olaszrizling 2014-et kóstoltam, mely olajosan hömpölyög a pohár falán, illatában fehér barack és zöldalma, szép egyensúly, jó savak, minimális mandulás kesernyésség a lecsengésben. A nehéz év ellenére remek tétel. A 2013-as Kéknyelű igazi gasztrobor, remek savai és krémessége révén kiválóan párosítható rengeteg ételhez. A hordó vaníliás fűszerei, fehérhúsú gyümölcsök és a terroir sós jegyei teszik feledhetetlenné. A 2014-es Kéknyelű még csak minta volt ugyan, de a precízen válogatott alapanyag nagyon hasonló bort eredményezett egy cseppet könnyedebb kiadásban, egressel, fehér barackos gyümölcsökkel, kevesebb hordóval. Kár, hogy csak 80 hektáron terem összesen, melyet a nehéz művelés érthetővé tesz ugyan, de érdemes lenne az ilyen kuriózumokkal többet foglalkozni a borvidéken, főleg mivel ilyen szép és egyedi borokat ad. A Pinot Noir 2013 nagyon szép pirosbogyós gyümölcsöket mutat illatban, savai feszesek, a szerkezet míves, bőven pályája elején. A 2014 Pinot már palackban várja a megjelenést és készebbnek hat mint az idősebb évjárat, frissebbek gyümölcsei, kevesebb a hordós díszítés. Elképzelhető, hogy nem lesz olyan hosszú életű, mint a 2013-as, de jelenleg inkább ezt fogyasztanám. Várhatóan február környékén kerül piacra úgy 800 palack.
Szecskő Tamás három borral érkezett a rendezvényre, a Pinot Gris 2013 nem látott fát, az Ördöngős-tető termése, keleti fekvés, kordonos művelés, 2002-es saját telepítés. A művelésmódban történt egy kis változás, a lombfal a korábbi 90 centiről 70 centire csökkent, ezáltal a gyümölcs lassabban, kiegyenlítettebben érik, a savak nem égnek el olyan hirtelen. Maga a bor nagyon szép, neutrális illat, nagyon jó savak, szinte citrusos, remek beltartalom, hosszú ásványos lecsengés. A második bor egy 2013-as Pinot Noir hordóminta volt a Gereg dűlőből, érezhetően nincs kész, enyhén illós, szűretlenül, derítetlenül fog a palackba kerülni. A gyümölcsei nagyon szépek, de kevesebb a harmónia, mint a fenti Váli borok esetén. Tavaly az alap Pinot Noir ugyanebből az évből könnyedségével és friss gyümölcsösségével jobban tetszett. Harmadiknak a Cabernet Franc 2012 került a pohárba, szintén a Gereg dűlő termése, szűztermés, mely hosszabb héjon tartással, s azt követően tartályos erjesztéssel készült. Koncentrált nagyboros hangulat, illatában áfonyás erdei bogyós gyümölcsök, enyhe virágosság. A gyümölcsök az ízében is visszaköszönnek, szép csersavak, hosszú lecsengés, de cseppet még zabolázatlan.
Három kedvenc borom a rendezvényről:
Grál Borpince Pelzberg Kékfrankos 2013
VáliBor Pinot Noir 2014
Szecskő Tamás Pinot Gris 2013.
Remek kis kóstoló volt, melyen saját költségemen vettem részt, megérte az árát.
