Keresem a kékfrankost, mert vörösboros tekintetben ebben a fajtában látom a kitörési lehetőséget. Na jó, látnám a purcsinban, laskában és csókában is, de azok csak elenyésző területen teremnek, a kadarka időjárási érzékenysége révén esik ki. Marad a kékfrankos, mely szinte minden borvidékünkön megtalálható, 8000 hektárjával a legnagyobb területen termesztett kékszőlő fajta, az osztrákok már valamelyest ki is taposták az ösvényt, csak rá kéne lépni. Ennek ellenére nagyon kevés pince helyezi szortimentjében előtérbe a kékfrankost, hirtelen csak Karner Gábor, Franz Weninger és a gyönki Grál Borpince jut eszembe.
Egyszerű koncepció, három 2013-as osztrák alapkékfrankos mellé a tervek szerint három magyar került volna, melyből aztán négy lett egy felvidékivel kiegészítve. Mindhárom osztrákot 10 euro körüli áron szereztük be, de inkább alatta, míg a magyarokat és a felvidékit 3.000,- feletti áron, tehát enyhe lejtést adtunk a hazai pályának. A borokat vakon kóstoltuk, a leírások kóstolási sorrendben következnek.
