Mai posztom tárgya két gamay, Cru Beaujolais területről. A koncepció egyszerű, egy Francia szupermarket polcáról vakon leemelt 7 eurós bor mellé nézünk valami ismertebb termelőtől származót.
Maga a gamay itthon kevésbé felkapott műfaj, legalábbis az érleltebb változatok, inkább a gyors fogyasztásra szánt Beaujolais Nouveau borok révén ismert. A borvidék nagyobb hányadán azonban hosszan érlelhető borokat készítenek belőle, melyet a „szegény ember burgundija” jelzővel illethetünk, hiszen a Cru Beaujolais borok gyakran felveszik a versenyt a nagynevű burgundiai pincészetek alap boraival is, jóval kedvezőbb áron. Persze itt sem minden arany ami fénylik, az igazán szép példányokért mélyen zsebbe kell nyúlni, és szinte esélytelen hazai forrásból beszerezni.
Akit érdekel a téma, itt olvasható a borvidékről egy bővebb bemutatás octopus egy korábbi írásában.
Hazaérve utánanéztem a bevásárlóközpontban beszerzett palacknak. Az 1821-ben alapított Collin-Bourisset székhelye La Chapelle de Guinchay településen található Mâcon-tól délre, Fleurie szomszédságában. Ahogy kivettem a honlapról kereskedőházként is működnek, a számtalan Beaujolaisi és Mâconi területen kívül Burgundiából és Rhone déli vidékeiről is vásárolnak fel szőlőt.
Collin-Bourisset Moulin Á Vent 2013
A bor alapanyaga egy 5 hektáros 45 éves ültetvényről származik, homokköves, rózsaszín gránitos talajról. Kézi szüret és válogatás, hagyományos feldolgozás, 12 nap kádon csömöszöléssel, majd részben 6-8 hónap tölgyfában.
Nyitáskor kevésbé tetszett, igazán csak másnapra szedte össze magát, a kezdeti fülledt földes, avaros jegyeket teljesen levetkőzte, nagyon szépen kinyílt, friss pirosbogyósokkal telített illat, fekete meggy, cseresznye és málna, rózsás virágosság, enyhe fűszeresség, de hordónak nyoma sincs. Az említett gyümölcsök a kortyban is visszaköszönnek, kitöltik a száj minden szegletét. Az egyensúly pazar, a savak virgoncak, szinte vibrálnak, tanninmentes, remek gyümölcsös lecsengéssel. Igazából egy könnyed kadarka és kékfrankos keresztezéséhez lehetne hasonlítani. Első nap maximum gyenge 5 pont, másnapra megcsípte a hatost 6 pont (86). Nem mondom, hogy 7 euróért nem lehet itthon ennél jobb vörösbort kapni, de szerethetőbbet nagyítóval kell keresni az biztos.
Domaine des Terres Dorées / Jean-Paul Brun Fleurie 2013
A pincészetet 1979-ben alapították, 4 hektárral indultak, mely napjainkra 30 hektárra duzzadt a legjelentősebb cru területeken. Fleurie gránit talajú, a szőlőket organikusan művelik, kézi szüretet és válogatást követően 4-6 hetes maceráció következik, a borok természetes élesztővel erjednek. Az érlelés betonban vagy nagyhordóban történik az évjárat függvényében, minimális kén hozzáadásával. Jean-Paul Brun néhány bora kapható volt a hazai legnagyobb kereskedésnél, de az elmúlt évben sajnos nem hoztak be Cru Beaujolais borokat. A palack svéd királyi beszállítómtól érkezett, 189 SEK.
Elsőre meggyes, feketecseresznyés, áfonyás illat, ahogy nyílik, folyamatosan változik, felvesz egy gombás, avaros vonalat némi istállóval, majd azt levetkőzve full cseresznyeözön, elegáns és visszafogott hordó. Ez is csak másnapra kapja össze magát igazán, de akkor sziporkázik. A korty egyensúlyos, csupa gyümölcs és báj, lendületes savak, érintésnyi tannin, a pirosbogyósok hosszú lecsengéssel búcsúznak. Az előzőnél egy fokkal koncentráltabb, igaz ára is jóval magasabb, jobban hajaz egy könnyed pinot-ra, belekötni nem igazán lehet, de hatalmas mélységeket nem rejteget. Kicsit többet vártam. 6 pont (88)
Egy kis üvegbe eltett Losonci CF 2013 az első napi kóstolásnál ezek mellett egy fél testhosszal érne a célba, már ha a lovin lennénk, de a második és harmadik napon mindkét bor nagyot fejlődött, kiválóan ihatóak, egyensúlyosak, érlelési tartalékkal. Egy sétáló kóstolón dekantálás nélkül valószínűleg elvéreznének, de a lassú kóstolás ismét kifizetődött.
