Akiknek még nem ízlett egyetlen Ráspi bor sem, ezzel sem fognak szerelembe esni, de Villány fanatikusok, tannin, lekvár és hordószörny kedvelők is messziről kerüljék.

Első nap engem sem győzött meg, föld, avar, animalitás árad a pohárból, enyhe illó kíséretében természetes boros hangulat, egy fél óra mindenképpen szükséges, hogy megjelenjenek meggyes, cseresznyés gyümölcsei. Másnapra metamorfózison ment át! A természetes boros hangulat megmaradt, némi illó is, de nagyon könnyed pirosbogyósokkal, meggyel, ribizlivel és fűszerekkel bővült az illattár, pihentetve kis dohányosság, kávé is felbukkan. Szájban könnyed, magasra hangolt savakkal, jelzés értékű tanninnal, szép meggyes, málnás ízek a fanyarkás, hosszan búcsúzó lecsengésben.

Érezhető az a fajta természetes boros irány, mely szerintem részben az alacsony kénhasználatból is ered, rokon vonásokat mutat a Weninger, Wetzer, de továbbmegyek Claus Preisinger, Umathum, Nitnnaus alap kékfrankosokkal. Nem rövidtávfutó, egy borversenyen valószínűleg elvérezne, idő kell, hogy kibontsa szárnyait, fogyasztás előtt nyugodtan dekantáljuk akár egy órát is.

Én nagyon szeretem ezt a stílust, de inkább csak kísérletező kedvűeknek, savtűrőknek, kékfrankos kedvelőknek ajánlott. 5 pont (86), árában van (2490-2590 / Pinceáron-Bortársaság)