Két már a korábbi években is kóstolt remek bort szondáztunk egymás mellett, mindkettőt elég jól megszórták korábban pontokkal pl.: itt, lássuk milyen irányt vettek az éréssel.

Weninger Syrah 2009

Szűretlen bor az ökonomikus átállás korszakából, minimális kénnel palackozva. Nagyon sötét szín, szinte fekete maggal, karima nem látszik, jele nincs az öregedésnek. Erősen animális illattal nyit, mely csak másnapra szellőzik ki belőle teljesen, utána viszont összetett és szálaznivaló illatfelhővel kecsegtet, fellelhető benne szeder, áfonya, szilva, málna és bors, ibolyás virágosság, szárított hús és bőrös jegyek is, remek hordófűszerekkel. A korty is szebb képet mutat a második nap, jó savak, érintésnyi, de integrált csersav, az illatban megtapasztalt friss gyümölcsöket emlékül hagyva hosszan búcsúzik. Él és virul ugyan, de közel sem az a hedonista remekmű mint ami a korábbi években volt. Hogy ennek az alacsony kén az oka vagy sem azt sajnos nem tudom. 6 pont (88)

Kreinbacher Syrah 2009

Rubin színében lilás reflexek, hűvös elegáns illattal nyit, kicsit uralja a hordó vaníliás, kókuszos fűszeressége, de nagyon szép gyümölcsösség is színezi, áfonya, feketeribizli, szilva, borssal és ibolyával kiegészítve. Ízében is hozza a fenti gyümölcsös, fűszeres jegyeket, nagyon szép arányok, besimult tanninok, élmentesen illeszkedő összetevők. Közepesnél nagyobb test, de mégis remek fogyaszthatóság. Egyensúly és harmónia, észak rhone-i borokat idéző hűvös elegancia. 7 pont (91)

Most egyértelműen a Kreinbacher mutatta szebb arcát, és érzésem szerint abban több a tartalék is, a Weningert már nem őrizgetném.