A FineWines által szervezett kóstoló keretében a résztvevők bepillantást nyerhettek a pincészet munkásságába, több évjáraton és bortípuson keresztül, az alapoktól a csúcsokig.

Roberto Voerzio a piemonti borkészítés egyik megújítója, aki az elmúlt évtizedben ügyesen ötvözte a modern és tradicionális elemeket. Ültetvényeiben nagy tőkesűrűség, erős hozamkorlátozás, organikus művelés jellemző, míg a borkészítés a modernista jelző ellenére beavatkozás mentes. Az alacsony hozamok miatt 2-3 héttel hamarabb szüretelnek érett alapanyagot mint a borvidék többi pincészete, amitől a savak magasabbak, a borok frissebbek. A pince részletesebb bemutatása itt olvasható akov tollából.

A borokból délelőtt kerültek ki a dugók, majd két órával a kóstoló előtt kaptak egy gyors dekantálást, és visszakerültek a palackba, míg a barolok két órát töltöttek a dekantálóban.

Dolcetto d'Alba a pince alapbora, különböző dűlők házasítása agyagos, mészköves talajról, tőkesűrűség 6-8 ezer tőke / hektár, 1 - 1,5 kg-os tőketerhelés, spontán erjesztés és érlelés acélban, ~12 ezer palackos mennyiség. Első szüret 1987.

Roberto Voerzio Dolcetto d’Alba Priavino 2012
Lilába hajló fiatalosan csillogó szín, falja a levegőt, folyamatosan nyílik, kecsesen virágos, rózsás, ibolyás illatot áraszt, friss cseresznyével és meggyel. A korty nagyon üde, roppanó cseresznyés gyümölcsösség, málna, nagyon finomszemcsés tannin, mely még nem épült be teljesen, de a jó tartású savak szép lendületet nyújtanak, nagyon szép kezdés. Elegáns és harmonikus, ugyan ez nagyon fiatal még, de már most könnyebben befogadható, mint a 2011-es. Stabil 6 pont (87)

Roberto Voerzio Dolcetto d’Alba Priavino 2011
Sokkal sötétebb szín, töményebb, mélyebb bort sejtető illat, enyhén likőrös, dohány, kis kátrány, a gyümölcsök enyhén lekvárosak, ahogy nyílik az ibolyás virágosság is felsejlik, de a 2012-es egy csipetnyit kifinomultabb volt. Az egyensúlyba ugyan nem lehet belekötni, de szájban a tannin jobban húz, gyümölcsei aszaltabbak és inkább a sötétbogyós vonalon mozognak, érezhetően érettebb az alapanyag, és lehet, hogy ez lesz a hosszabb pályát befutó bor, de mostani állapotban a 2012-es jobban tetszett, ez közel sincs kész a fogyasztásra. Meglepő koncentráció egy dolcettohoz képest. 6 pont (86)

Roberto Voerzio Dolcetto d’Alba Priavino 2007
Közel tíz éves bor, minimális barnuló karimával. Illatát a tercier jegyek uralják, földes, kátrányos, édeskés, gyümölcsöket már nem nagyon kínál, érett, öregedő bor benyomását kelti, amire teljesen rácáfol a korty, mivel ízben roppant fiatalnak hat. Tele friss meggyel, málnával és cseresznyével, remek savak, lekerekedett tanninok, enyhén melengető alkohol. Nagyon szép gyümölcsös lecsengés, a korty alapján 3-4 évet simán letagadhatna. Magabiztos 6 pont (88)

A barbera már egy dűlős tétel, agyagos, mészköves talajról, tőkesűrűség 8 ezer tőke / hektár, 0,8 - 1,0 kg-os tőketerhelés, spontán erjesztés acélban, majd 12 hónap 25 hektoliteres hordókban, melyek 30%-a új. Ezt követően a bor visszakerül újabb nyolc hónapra acéltartályba, ~12 ezer palackos mennyiség. Első szüret 2003. 

Roberto Voerzio Barbera d’Alba Vigneti Ceretto 2011
Sötét rubin szín, lila karimával. Első szippantásra a hordó domináns, de micsoda hordó, elegáns tejcsokoládé, enyhe kókusz és vanília, remek fűszerek, melyek egy-két perc alatt csillapodnak, helyüket rózsás, ibolyás köntösbe bújtatott cseresznyés, meggyes, szilvás gyümölcsösség veszi át, tejcsokoládéval nyakon öntve. Jelenleg még intenzív a hordó, de mesteri a használata, inkább hozzátesz a borhoz, nem takar el semmit. Frissességét a remek savak biztosítják, a tannin enyhén szárít, de nem bántó, érett savanykás meggyes, cseresznyés ízvilág, hosszú lecsengés, melyet a minimálisan melengető alkohol sem tud elrontani. Bőven pályája elején, magabiztos jövővel. Érezhetően szintet léptünk, 6-7 pont határán (89-90), inkább a gyenge 7 felé hajlok.

Roberto Voerzio Barbera d’Alba Vigneti Ceretto 2004
Sötét rubin szín, szinte karima nélkül, friss ibolya és rózsa illatával, remek pirosbogyós gyümölcsökkel, a teljesen beépült hordó díszítő fűszereivel. Szájban is nagyon friss, tobzódó gyümölcsösség, cseresznye, meggy, málna, szeder és áfonya, enyhén édeskés, a tannin finomszemcsés, de még mindig érezhető, savai viszont olyat villantanak, amivel simán letagadhat 5 évet. Friss és lendületes, meseszerűen hosszú lecsengéssel, egy lépcsőfokkal megint magasabbra léptünk. 7 pont (92)

A nebbiolo is dűlős tétel, szintén agyagos, mészköves talajról, tőkesűrűség 6-8 ezer tőke / hektár, 1,0 - 1,5 kg-os tőketerhelés, spontán erjesztés acélban, majd 12 hónap 25 hektoliteres hordókban, melyek 30%-a új. Ezt követően a bor visszakerül újabb nyolc hónapra acéltartályba, ~10-12 ezer palackos mennyiség. Első szüret 2001.

Roberto Voerzio Langhe Nebbiolo Vigneti San Francesco, Fontanazza 2011
A docettókhoz és barberákhoz képest sokkal világosabb szín, már-már áttetsző. Illatában kirobbanó rózsa, elegáns hordóval, kis vanília, kakaó, fűszerek, friss meggyes pite, szilva és cseresznye, hűvös elegancia árad a pohárból. Lendületes savak és enyhén szárító, finomszemcsés tannin ad tartást a kortynak, egy kicsit zárkózottabb a 2004-es Ceretto után, de ha kellő időt kap a pohárban, előbújnak gyümölcsei is, főleg meggy és cseresznye, kis bors. Az egyensúly hibátlan, nem lehet belekötni, ha lenne belőle, jó pár évig nem piszkálnám. Stabil 7 pont (91)

Roberto Voerzio Langhe Nebbiolo Vigneti San Francesco, Fontanazza 2010
Egy fokkal sötétebb árnyalat, illatra erőteljesebb hordós jegyek, kakó, tejcsoki, vanília és fűszerek, egy földes, avaros vonallal kiegészülve. A gyümölcsök mintha érettebbek lennének, az eddigi pirosbogyósok helyett inkább erdei gyümölcsökkel és fügével, érezhető a megszokott virágosság, de kevésbé intenzíven, enyhe édeskés, likőrös beütés. A korty testesebb, a tannin jobban húz, az alkohol is melenget egy cseppet, mintha ez lenne a fiatalabb a 2011-eshez képest. A korty gyümölcsei az érettebb, enyhén lekvárosba hajló vonalon mozognak, de a lendületre nem lehet panasz. Időre van szükség az élek lekerekedéséhez, alkotók egybecsiszolódásához, de a stabil 7 pont (91-92) és a potenciál itt sem kérdés.

Roberto Voerzio Langhe Nebbiolo Vigneti San Francesco, Fontanazza 2001
Színén bevillan egy kis karima, de nem vészes. Illatát kezdetben tercier jegyek töltik be, szarvasgomba, földes tónusok, kis kátrány, fűszerek, ánizs, medvecukos de levegővel előbújik a megszokott rózsás virágosság, meggyes, cseresznyés gyümölcsösség. A korty lehengerlően fiatal, élő savakkal, beépült tanninokkal, friss meggyes, cseresznyés, fanyarkás gyümölcsökkel. Összetett, szálazható és szerethető, beleköthetetlen érett bor, hosszú lecsengéssel. Bepillantást nyerhettünk, hogy mi várható az előző két bortól 10 év múlva. 8 pont (93)

A pince baroloiról általánosságban:
100% nebbiolo, mind a négy dűlő löszös, agyagos talajú, helyenként mészkő bemosásokkal. A tőkesűrűség 5-8 ezer tőke / hektár, 0,5 kg-os tőketerhelés, maximum 5 fürt / tőke. Spontán erjesztés acélban, majd 24 hónap 20 hektoliteres hordókban. (Napjainkban a pince Baroloiban az újhordót egyre inkább kerülik, csak másod és harmadtöltésű hordók kapnak szerepet.) Ezt követően a bor visszakerül újabb nyolc hónapra acéltartályba, majd 8 hónapos palackos érlelés következik, mielőtt a tételek elhagyják a pincét.

Roberto Voerzio Barolo Rocche dell’ Annunziata Torriglione 2004
Annunziata falucska mellett egy déli fekvésű dűlő, úgy kell elképzelni, mintha egy amfiteátrum lenne. Első szüret 2000.
Érett tercier jegyek, kátrány, szarvasgomba, enyhe likőrösség, kávé, fűszerek, fahéj. Hiába volt 2 órát kiöntve a dekantálóba, a pohárban is falja a levegőt, előbújnak virágos, rózsás jegyei, gyümölcsök viszont csak nagyon halványan, illat alapján öregebbnek mondanám, mint a 2001-es Nebbiolot. A korty viszont frissebbnek hat, remek savak, enyhén szárító tanninok, tobzódó fekete cseresznyés gyümölcsösség, lekerekedett hordófűszerek, káprázatos szerkezet, percekben mérhető szédítő lecsengés. Az illat kevésbé meggyőző a korty viszont hengerel, de a négy barolo közül összességében ez muzsikált a leggyengébben, ami persze így is erős 7 pont (92). 

Roberto Voerzio Barolo La Serra 2004
A dél-délkeleti fekvésű La Serra dűlőből La Morrától délre található, első szüret 1987.
Világosabb rubin, karima nélkül, nem tűnik 12 évesnek. Kirobbanóan virágos, friss feketemeggyel, cseresznyével, málnával, elegáns hordóval, kis vaníliával, fűszerekkel. Nyoma sincs az előző borban érezhető tercier jegyeknek. A korty az illathoz hasonlóan friss, intenzíven gyümölcsös, rengeteg meggy, cseresznye, málna és szilva, beépült hordós jegyek, fűszeresség. A szerkezet remek, feszes savak, nem kevés, de jó állagú tannin, nagyon hosszú pirosbogyós gyümölcsökben bővelkedő lecsengés. Elegancia felső fokon. Még közel sincs a csúcson, simán van benne akár még egy évtizednyi tartalék, de már most is megvillantja erényeit. 8+ pont (95) 

Roberto Voerzio Barolo Cerequio 2004
A Brunate dűlő alatti terület, 300 méteres magasságban, kelet, délkeleti fekvésben, első szüret 1987.
Tipikus barolo illat érettebb jegyekkel, kis kátrány, enyhe likőrösség, alkoholédesség, szarvasgomba és avar, és persze az elmaradhatatlan virágos jegyek. Ez is falja a levegőt, rövid idő alatt nem mutatja meg magát igazán. A korty ismét fiatalabbnak hat mint az illat, hihetetlen precíz szerkezet, a magas savak remek tartást adnak, a tannin finomszemcsés, egy csipetnyit magasabb az alkohol mint szeretném, de a lecsengésben csak a pirosbogyós gyümölcsök maradnak. Olyan a szerkezet, mintha egy komolyabb pinot lenne, elbűvölő és tartalmas, nagyon hosszú, az előzőt most szívesebben innám, emezt még simán eldugnám a pince mélyére. 8 pont (94) 

Roberto Voerzio Barolo Brunate 2004
Közvetlenűl a La Serra dűlő mellett fekszik La Morra-tól délre, a Barolo felé kivezető út mellet, kelet, délkeleti fekvésben, 380 méteren. Első szüret 1988.
Ez is az érettebb, tercier jegyeket hozza illatban, szarvasgombás, földes, avaros jegyek, kátránnyal, édes fűszerekkel, mentával, ánizzsal. Sokkal lassabban nyílik, a két órás dekantálás ellenére falja a levegőt, a virágos és pirosbogyós aromáit csak 5-10 perccel a kitöltés és sűrű pörgetés után kezdi el megmutatni, melyhez a mesterien használt hordó elegáns aromái hozzátesznek még némi fűszerességet, tejcsokoládét. Szálazható, nehéz betelni vele. A korty nagyon fiatalnak és frissnek hat, kirobbanóan gyümölcsös, fanyar meggy, cseresznye, csipkebogyó, édeskés fűszerek. Szerkezete megbonthatatlan egységet képez, nem lehet belekötni, vibráló savak, érintésnyi tannin, végtelen lecsengés. Közel sincs a csúcson, bőven évtizedes potenciál rejlik benne. 9 pont (96) 

Roberto Voerzio zászlaja magasan leng a bortérképemen, az alapoktól a csúcsig ennyire egységesen magas színvonalat és hibamentes borokat nem sok pincészet mondhat magáénak. Az írást így utólag átolvasva nem érzem, hogy visszaadná azt a katarzits, amit a kóstolt borok nyújtottak, precíz eleganciát és erőt sugároztak. Remek kóstoló volt, Tar Ferinek köszönöm a meghívást, óriási respect, hogy lehetővé teszi ilyen borok kóstolását kishazánkban. Az első képet a Finewines facebook oldaláról kölcsönöztem.
A kóstolón saját költségemen vettem részt.