A szokásos szeptember közepi időpontban megrendezett szüreti napoknak hosszú évek óta látogatója vagyok, a felújított Béla téri helyszín csodálatos környezetet biztosít a borozásra. Közel 40 pincészet kínálja borait, s hozzá Szekszárd legjobb éttermei kínálnak finom étkeket. A programkínálat széles, kicsik és nagyok egyaránt megtalálhatják számításukat, szüreti felvonulás, kirakodó vásár, vidámpark, koncertek egészítik ki a borudvar nyújtotta örömöket, de sajnos nem minden fenékig tejfel.

A legégetőbb probléma a fesztivál szempontjából, hogy a péntek és szombat esti embertömegre a 8 darab mobil WC édeskevés még úgy is, ha figyelembe vesszük a Szásszal szembeni nyilvános WC-t. A sorban állás gyakran elérte a 20 percet, persze csak azoknak, akik ki tudták várni, és nem hugyozták körbe a teret. Ez sajnos évről évre visszatérő probléma, melyen úgy látszik a szervezők nem is kívánnak változtatni.

A másik probléma újabb keletű, egyre kevesebb borász áll a pult mögött, ami akár érthető is, hisz szinte mindenhol zajlik a szüret, szombaton 14 órás a nyitva tartás. Nekik arra kellene ügyelni, hogy a kiszolgáló személyzet megismerjen egy dugós bort. Sajnos két helyen is találkoztam problémával, mely nem a kis pincészeteknél fordult elő.

Jöjjön a hétvége szebbik oldala, a borok röpke jegyzetei. Főleg Kadarkákat és Kékfrankosokat igyekeztem kóstolni, a nagyobb borokra nem igazán voltam ráizgulva a csütörtöki kánikulában, pénteken és szombaton pedig jegyzetelni nem volt kedvem, onnan csak ez emlékezetesebb borokat említem.

A sort Márkvárt Janinál kezdtem, a Kadarka 2014 egy könnyed, bisztróborosra hangolt tétel, csipkebogyóval, fűszerekkel, könnyed és jó ivású, kicsit talán gyors lecsengéssel. A Kékfrankos 2013 hasonlóan könnyed, minimálisan testesebb mint a kadarka, de hosszabb gyümölcsös lecsengéssel, virgonc savakkal megtámogatva, egy fokkal jobban tetszett, az ára is remek. A 2013-as Bikavér már az új szekszárdi palackba került letöltésre, extravagáns címke, megnyerő bor, minimálisan érezhető csersavak, remek gyümölcsösség, de még egy hangyányit kusza, hisz friss a palackozás. Ígéretes darab. Mindhárom bornál jól látszik a pince törekvése, a gyümölcsök megőrzése és a hordó jelenlét kerülése a borokban.

Halmai Csaba a Tüske Pince mozgatómotorja a pince teljes szortimentjét elhozta, melyből két tételt kóstoltam. A Kadarka 2013 inkább fűszeres mint gyümölcsös bor, jó egyensúllyal, de kicsit gyors lefutással. A Kékfrankos 2012 egy fokkal testesebb, cseresznyés, meggyes gyümölcsökkel, enyhén melegebb volt a kelleténél, így egy kis alkoholos hév is melegítette.

A Heimannéknál az alap 2014-es Kékfrankos egy könnyed, meggyes bisztróbor, kicsit nyers savakkal. Az Alte Reben Kékfrankos 2013 illatában enyhe füstös, hordós jegyek dominálnak, a gyümölcsök még visszafogottak. A korty friss, szép savakkal, remek meggyes gyümölcsökkel. Ígéretes darab, de egyelőre palackos érlelést igényel. A Birtokbor 2012 illatában érezni a hordót, de szép sötét bogyósok is akadnak. A korty enyhén szárító tanninokat, lekvárosabb gyümölcsöket, enyhén emelkedett alkoholt kínál, számomra kicsit rusztikus volt ez a tétel.

A Schieber Pincénél egy könnyed 2014-ből származó Kadarka Sillerrel kezdtem, mely illatban behízelgő, tutti fruttis, lendületes savakkal, rövid lecsengéssel. Amolyan igazi nyári örömbor. A 2012-es Kadarka remek egyensúlyt mutat, fűszer és gyümölcs kavalkád, szép lecsengéssel, tetszett. A Cabernet Sauvignon 2013 is a könnyedebb vonalat képviseli, nincs agyoncsapva a hordóval, inkább a gyümölcsös vonalon mozog, enyhe paprikával. Lendületes korty, remek egyensúly, ígéretes darab.

A Fritz Pincészet borai rusztikus hordószörnyként élnek tudatomban, melyre elsőnek rácáfol a 2012-es alap Kékfrankos, nem nyomja agyon a fa, csak kiegészít, viszont bel tartalomban sem mutat sokat, jó ivású, viszonylag rövid lefutással. A Kékfrankos Reserve 2011 illatában letaglózó kávés, csokis jegyek előrevetítik a szálkák világát, de szerencsére a kortyot nem teljesen uralja a fa, akadnak gyümölcsök is bőven. Az ára sajnos nem a Magyar piachoz van kalibrálva.

A Vidáéknál találtam meg a fesztivál számomra legjobban tetsző Kadarkáját, mely a 2013-as év öreg, 90 év körüli tőkéinek termése, illatában fűszerekkel, hecsedlis, cseresznyés gyümölcsökkel, melyek ízben is visszaköszönnek, nagyon szép egyensúly, könnyed jó ivású korty. A Hidaspetre Kékfrankos 2013 szintén nagyon ígéretes, cseresznyés gyümölcsökkel fogad, melyet a hordó nagyon szépen kiegészít, nem túlzó, csak aláfest, színez. A kortyot friss savak vezetik, szép meggyes, cseresznyés gyümölcsök, enyhe fűszeresség, közepesnél hosszabb lecsengés. Nagyon tetszett. Nem vagyok a merlot feltétlen híve, de LaVida Merlot 2006 lenyűgözött. Színén nem látszik a kor, illatában szépen integrált hordó, vanília, tejcsoki, dohány, kis szilva. Tetszetős, testes korty, beépült tanninok, szép gyümölcsökkel, igazi nagyboros hangulat téli estékhez. Nagy formában sikerült elcsípni.

A Pósta Borháznál sikerült a Kadarkából két évjáratot is megkóstolni. A 2013-as illatra nagyon fülledt volt, a korty sem volt teljesen kisimulva, fényévekre volt a 2011-es gyümölcsös fűszeres harmóniájától, frissebbnek hatott a korty is, melynek végén egy kis kesernye csúfítja az összképet. Ettől függetlenül az idősebbet választanám.

Németh Janónál a Kadarka 2013 szép fajtajelleges, könnyed gyümölcsös, főleg meggyes, de kicsit talán rövid lecsengéssel. A Kékfrankos 2012 nagyon szép meggyes illattal nyit, friss gyümölcsök a kortyban, szép meggyel és cseresznyével. Kicsivel jobban tetszett mint a Kadarka.

Sebestyén Csabinál az Iván-völgyi Kadarka 2012 egy idősebb ültetvényről származó, remek fűszerekkel megáldott bor, talán egy kicsit a hordó intenzívebb mint szeretném, de nem vészes. A korty szép, van benne potenciál, a testesebb kadarkák táborát erősíti. A Nánai Kékfrankos 2011-ben szintén érezni a hordóhasználatot, de nem nyomja el a gyümölcsös, fűszeres illatokat, a korty lendületes friss, de ugyanakkor érett, nagyon szerethető. Tetszett. Az Iván-völgyi Bikavér 2012-es évjáratát az év elején Szekszárd város borának választották, 50% kékfrankos, 15% kadarka, a fennmaradó 35%-on cabernet és merlot osztozik. Közepesnél nagyobb test, szép gyümölcsök, kerekítő hordó, szép bor, pályája elején.

Antinori márki Magyarországi birtokáról a Tűzkő Kékfrankos 2011-es évjáratát kóstoltam, mely egy könnyed, de egyensúlyos, szép gyümölcsös bor mindenféle bántó él nélkül, remek érettségi állapotban, de inkább a bisztró vonalon mozog, sok mélységet nem kínál.

Számomra legjobban tetsző tételek:

• Vida Öreg tőkék Kadarka 2013
• Schieber Kadarka 2012
• Vida Hidaspetre Kékfrankos 2013
• Heimann Alte Reben Kékfrankos 2013
• Sebestyén Iván-völgyi Bikavér 2012
• Vida La Vida Merlot 2006

Remélhetőleg több helyről is érkezik visszajelzés a szervezők felé, és jövőre kiküszöbölik a fenti hiányosságokat.